A mindennapi megélhetésért
A falu születése előtt a tanyákon élő emberek többnyire saját földjükön termelt javakból tartották el családjukat, mivel a környékre alapvetően a mezőgazdaság volt a jellemző. Kiknek nem volt ilyen lehetőségük azok valamelyik birtokra szegődtek el tartósan, vagy napszámra. Kisebb csoportok is alakultak e fajta tevékenységekre, úgynevezett summások, melyek akár messzi vidékekre is elszegődtek egy-egy alkalomra a megélhetés reményében. A téeszesítés során az 50-es évektől sorra olvadnak be – akarva, akaratlanul- a kisbirtokok valamelyik szövetkezetbe, így az eberek ezek után többnyire ott találhattak munkalehetőséget. A falu környékén 1952-től négy szövetkezet működött, melyek az idő folyamán egymásba, vagy egy új szövetkezetbe tömörültek úgy mint a Petőfi, Kinizsi, Új élet, Bocskai, valamint az Előre, Búzakalász és a Rákóczi, melybe később az összes szövetkezet beolvadt. Ezek közül jelentős volt a Petőfi TSZ, ami barackosával, és egyéb ültetvényeivel járult hozzá az emberek megélhetéséhez, valamint területén működött a Vidi-földi iskola a falutól három kilométerre délnyugatra. A másik jelentős szövetkezet a Kinizsi, ami a régi állomással szemközt az országút túloldalán működött. A szövetkezet földművelés mellett, sertés és az akkoriban a környéken nagyobb területen elhelyezkedő legelőterületet kihasználva, juh tartással foglalkozott. A falu közvetlen közelében a mai baromfi feldolgozó helyén alakult 1952-be a Rákóczi TSZ, mely a legtovább működő és a legtöbb munkát adó szövetkezet volt. Az akkoriban épül fel a TSZ területén, több istálló mellett az azóta már lebontott iroda épület is. A mai Vasút utcával párhuzamosan elhelyezkedő épületet -mely több épületrészből épült össze az idők folyamán- a helybéliek ,, Bikaháznak” is hívták. A szövetkezet többnyire sertés és szarvasmarha tartással foglalkozott, de működött a területén gépállomás és a mai is álló cserepes épületben daráló, kerékgyártó, asztalos és kovács műhely is, munkát adva a helybélieknek. A Rákóczi TSZ 1971-ben beolvad a Béke TSZ-be, ami a területen baromfi feldolgozó üzemet létesített, tovább bővítve a helyi munkahelyek számát. Egy rövid ideig cserépüzem is működött a falu és a nagy lapos közti területen, ahol többnyire virágcserepeket és dísztárgyakat készítettek. A faluban létrejött intézmények és egyéb közcélú létesítmények is számos embernek adtak munkát. Így tanítóként az Ari, Rumos és Görög házaspárnak, vagy az iskolában hivatal segédként Nagy Jánosnak, majd Tóth Sándorné Terike néninek és Varga Lászlóné Ilonka néninek. Ennél még több embert foglalkoztatott az óvoda, melyben dajkaként (Kopcsa Antalné, Papp Miklósné, Kökényesi Jánosné, Pátrik Istvánné...) vagy konyhai dolgozóként találhattak munkát az emberek. Helyi bolt a tejcsarnok és a presszó is kínált munkahelyeket. De még a posta szolgáltatást is helyiek látták el. A megélhetést tovább segítette a kor nagy találmánya a háztáji gazdálkodás bevezetése. A szövetkezetek a kezdetben munkaegységben fizették dolgozóikat, ennek egy részét a dolgozók pénzre válthatták, míg más részét terményre, amit haza vittek és jószágot tartottak belőle , majd azt a szövetkezet felvásárolta. A legnagyobb menyiségben tartott sertés mellett kiemelkedő volt a szarvasmarha állomány, melynek következtében tej begyűjtőt építenek (tej csarnok) továbbá 1955-ben legelő területet is kialakítanak és így elindulhat a csorda, ezzel is alkalmi munkahelyet teremtve, hisz volt idő mikor a faluban tartott szarvasmarhák száma elérte a 200 darabot és ebből 80 darab fejőstehén járt ki a legelőre. Aztán a 70-es években megjelenik a munkahelykínálatban a könnyű ipar, az 1972 decemberében megalakult, Hajdúsági Kisállat Feldolgozó és Értékesítő Gazdasági Társulás ( KÉT) formájában, A kezdeti nehézségek után Végvári József vezetésével, már 4-5 száz vagon árut állítanak elő évente. Később a vezetést Orosházi Csaba veszi át, kinek irányítása alatt további munkahelyek jönnek létre. Az üzemben éppúgy munkát találhatott a szakmával nem rendelkező, mint a szakmunkás,vagy az értelmiségi dolgozó. A 90-es években magántulajdonba kerül és Hajdú- Bét néven már több mint 400 embernek ad munkát. Nagy foglalkoztató volt még egy időben a Béke TSZ, mely saját buszával könnyítette a bejárást üzemeibe. A helyben lakó és a környező földeken dolgozó traktorosok számára gépállomást hozott létre megkönnyítve ezzel a munkába járásukat. Aki nem talált képzettségének megfelelő munkát, azt a vasút és a közút közelsége által biztosított jó közlekedési feltételek segítették a munkába járásban.







