A közösség napi szükségletei

Mint minden településnek, Vidnek is szüksége volt a lakosságot kiszolgáló fogyasztással és közszolgáltatással kapcsolatos létesítményekre. A falu első kereskedelemmel kapcsolatos létesítménye az 1958-ban épült piac és az 1967-ben a területére épült bodega épülete volt. Sem a piac, sem a bodega nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, bár az utóbbi kisebb - nagyobb megszakításokkal, de a 70-es évek derekáig működött. A kezdetekben nem volt könnyű dolga annak aki vásárolni indult, ugyan is a bolt a falutó 1 kilométerre a Kis-Botos tanyában volt. A lakosság számának növekedését látva a Hangya Szövetkezet boltot nyitott a mai kocsma épületében, de hamar kicsinek bizonyult a helyiség. Így a Földműves Szövetkezet 1955-ben elhatározza, hogy egy nagyobb boltot épít és még abban az évben leütik az első karót, hogy felépítsék a napjainkban is álló nagy boltot. Hajdu Barna vezetésével 1958-ban egy igazi falusi szatócsbolt jön létre, melynek kínálatában éppúgy szerepelt a kenyér és a tej, mint a lópatkó, vagy a tengeri morzsoló, vagy az udvarban a fűtőolaj és a takarmány. A boltvezetők sorát Miklósi Mária, Sárga László, majd Kacsura József követi. Nagy segítség volt a falu lakóinak, hogy nehezen szállítható árukat is rendelhettek a boltban , így hűtőszekrényhez, televízióhoz, vagy akár egy szőlőpréshez is könnyedén hozzájuthattak. A kiszáradt torkú embernek sem volt oka panaszra, hisz már az 50-es évek derekán megnyílt az első italbolt egy lakásban -id. Papp Miklós háza helyén- ami később átköltözik a jelenleg is működő kocsma helyére. A TSZ által 1972-ben létrehozott presszó is enyhít a gondokon, mely kerthelyiséggel és fagyizóval várja a vendégeket. Az embereknek persze ügyes-bajos dolgaik is akadtak, melyet az 1952-ben felépített tanácsházán intézhettek, így akár egy esküvőt is, de itt rendelt az orvos is, míg át nem adták az orvosi rendelő épületét 1971-ben. A rendelő épületében helyt kapott egy váró egy vizsgáló és egy lakás melyben a védőnő Szabóné Rózsika néni lakott sokáig, ki mini gyógyszertárat is működtetett. A lakosság biztonságérzetét növelte az 1969-ben átadott Tűzoltószertár, melynek feladatait önkéntestűzoltók látták el, de szerencsére csak versenyeken kellett bizonyítani rátermettségüket. A hivatalok sorából a posta sem hiányozhatott. Ezt a feladatot az 50-es évek elején még a tanyavilág népének kiszolgálására az ,,Útkaparó" házban ( Partos csárda ) létrehozott postahivatal látja el. Később a faluba költözik a posta, elsőként a Dózsa Gy. utca ( Óvoda u.) egyik házába, majd mikor lehetőség nyílik a falu telefonhálózathoz történő csatlakozásához, átköltözik a Kossuth L. utca jobboldalán lévő utolsó ház egyik helyiségébe, ahol egy kézi kapcsolású telefon központot is létrehoznak. A falu lakóinak közellátását szolgáló építmények sorát az 1976-ban átadott szolgáltatóház zárta, melyben már tágasabb, modernebb környezetben működhetett a Magyar Posta kirendeltsége, valamin lehetőség nyílott egy a lakosságot azóta is szolgáló pénzintézet nyitására az akkori OTP jóvoltából. A másik két helyiségbe az addig a Kultúrházban - a színpad mögötti helyiségben- működő fodrászat és egy a böszörményi szolgáltató által működtetett szabóság kapott helyet, melyet Oroszné Gizike néni vezetett. Ezek a létesítmények egy része mái napig ellátja a lakosság igényeit, sőt részben bővült is, egy ideig két új bolttal és egy szórakozó hellyel.